Élethosszig tartó tanulás
2011 április 16. | Szerző: lelektivornya
Nos, először is be kell vallanom: már a képkeresés is nehézséget jelentett ehhez az íráshoz. Beírtam a keresőbe a “tanulás” szót és csupa olyan képet dobott ki, ahol mind a gyerekek, mind a felnőttek könyököltek, szenvedtek vagy aludtak a könyvek felett…Pedig a tanulás lehet ám élvezetes is, ha az embernek megvan a lelkesedése, az önmotivációja és persze ha visszacsatolást is kap a fejlődéséről.
Jómagam is tanulok már egy ideje, gazdasági nyelvvizsgára készülök: magántanárnál, nyelvvizsgafelkészítő tanfolyamon heti 2 alkalommal és persze itthon is önállóan. Azt kell, hogy mondjam, sokkal jobban megy most, mint anno általános iskolában, ahol ugye kötelező volt valamilyen nyelvet tanulni. Nem igazán vettem komolyan, pedig angol tagozatos oktatási intézménybe jártam és angol illetve amerikai anyanyelvű tanáraim is voltak, akiktől rengeteget lehetett tanulni, hiszen magyarul egyáltalán nem tudtunk velük kommunikálni. Jó alapot adtak, amivel sokáig nem is voltam tisztában., és nem foglalkoztam utána az angollal több évig. De mivel egy globalizálódó világban élünk, ezért egyre jobban fontossá vált a nyelvtudás, s mivel ma már gyakorlatilag nem előny egy idegen nyelven való folyamatos kommunikáció, hanem elvárás, átértékeltem a nyelvtanulással kapcsolatos hiedelemrendszeremet.
Ezért is döntöttem én is amellett, hogy ebbe (és ennek eredményeként magamba) invesztálok nem kevés pénzt, időt és erőfeszítést, mert hosszú távon meg fog térülni. Érdekes módon nem érzem tehernek, nem érzem azt, hogy helyette valami másról mondok le. Igaz, hogy fárasztó heti 3szor este hazaérni, s még 7végente is ezzel foglalkozni, de jó érzéssel tölt el, mert tudom, hogy ez a dolog a jövőben a javamra fog válni – s egyébként is szeretem az angol nyelvet. /Most is megy a háttérben egy angol TV csatorna, ami még úgyis fejleszti a hallás utáni szövegértést, ha az ember nem figyel oda teljes figyelmével/.
Pár hónappal ezelőtt találtam egy nagyon jó Internetes oldalt, amit egy lengyel férfi és társa hozott létre azzal a céllal, hogy a saját nyelvtanulásuk módszerét bemutassák. – angolul. A weboldalról közel 120 oldalas Word dokumentumot gyűjtöttem össze és kinyomtattam, abból a célból, hogy tanulmányozom. Nem mindennel értettem ugyan egyet, de nagyon sokat tanultam belőle – s nemcsak azért, mert angolul volt és emiatt jobban rögzültek a nyelvtani szerkezetek és épültek be új szavak a szókincsembe, hanem mert hatékony tanulási tippeket ismerhettem meg, ami nem elhanyagolható jelentőségű egy nyelv tanulásánál. Érdekes egyébként, hogy az iskolában nem tanítottak meg minket tanulni. Nem voltak tippek, ötletek arra vonatkozóan, hogyan lehet a legkevesebb erőfeszítéssel a legtöbbet kihozni magunkból. Nyilván mindenkinél más és más tippek válnak be, de azért elterveztem, hogy a jövőben befektetek egy olyan könyvbe, ami konkrétan a tanulás módszertanáról szól, hogy ezzel is emelhessem a saját fejlődési potenciálomat a nyelvtanulás tekintetében.
Visszatérve a 120 oldalas “tanulmányra”, amit a neten gyűjtöttem össze. Általa átgondoltam és újraértékeltem a nyelvtanulási módszereimet: próbálok minden nap angol beszédet hallgatni; beszereztem egy egynyelvű szótárt s ezzel együtt leszoktam a régi szótanulási módszerről, helyette egy új angol szó tanulásánál 1-2 mondatba foglalva és leírva tanulom őket, ami segjt abban, hogy együtt rögzüljön egy szó és a nyelvi kontextus, amelyben használható. Érezhető a fejlődés, nagyonis, az egyedüli gyengeségem viszont a szóbeli kommunikáció…
Ez a tanulmány arról is szólt, hogy azzal tudod fejleszteni nyelvtudásodat, ha először sokat hallgatsz és másodsorban olvasol, hiszen gyermekkorodban is így tanultad az anyanyelvedet, és eleinte meg sem szólaltál, csak hallgattad a környezetedet. Kitér arra is, hogy a beszéd és az írás az, ami nagymértékben el tudja rontani a nyelvtanulásodat, mert ha hibázol, rögzíted a rosszul betanult szerkezeteket. Amin a legjobban meglepődtem az az volt, hogy az inputot mennyire felértékelte a output-tal szemben: miszerint az idegen nyelv hallgatásával és olvasással akár arra is képessé válhat az ember, hogy szóbeli kommunikáció gyakorlása nélkül is folyékony legyen a beszéde…Ezt eddig még nem vettem észre magamon és erősen cáfolom, nekem továbbra is gondot jelent a szóbeli megnyilvánulás folyamatossága, holott legalább 4 hónapig szinte csak hallgattam és olvastam, majdnem minden nap. Hmmm….lehet valamit rosszul csinálok, mindenesetre elgondolkodtató a dolog, és még utána fogok járni a jövőben.
A motivációra is nagy hangsúlyt fektettek a tanulmányban: ez az egyik legfontosabb dolog, ami fenntartja a szorgalmat, a kitartást és a lelkesedést. Egyik korábbi blogbejegyzésemben írtam, hogy ez a motiváció akár lehet az is, hogy tudod: ha egy sokak által beszélt nyelvet egy magas szinten képes vagy megtanulni és használni is, teljesen új lehetőségek és dimenziók tárulnak fel előtted: szoros baráti kapcsolatokat tudsz kialakítani külföldiekkel; egy sokkal felelősségteljesebb állást kaphatsz, ahol hatékonyan tudod használni a megszerzett nyelvtudást – csakhogy pár pozitív hozadékát mutassam meg a nyelvkészség fejlesztésének.
Remélem ezzel az írással sikerült pár ember érdeklődését felvillanyoznom a nyelvtanulás iránt, mindenkinek ajánlom, mert tényleg páratlan eredményekhez juttat!
A költészet napja 2011
2011 április 11. | Szerző: lelektivornya
Tavaly mennyire szép kis írással készültem az akkori költészet napja alkalmából…Akkoriban még jobban benne voltam az irodalmi körforgásban: tele voltam ezzel kapcsolatos tervekkel, rengeteg irodalmi magazint és honlapot olvastam s benne a sok műajánlót és kritikát, s szorgalmasan küldözgettem az írásaimat a különböző művészeti folyóiratoknak. Állandóan írtam és olvastam. Mézédes gyümölcsnek tartottam minden olyan végtermékként funkcionáló betűkoncentrátumot, mely elfedett gondolatokat tartalmazott és képes volt arra, hogy továbbgondolkodásra alkalmas magként új dimenziókat nyisson. Az írásnak nemcsak ezt a hozadékát imádtam, hanem azt is, ami mély megelégedettséggel töltött el akkor, amikor rájöttem hogy olyan gondolatfolyamot hoztam létre, melyet addig még senki más nem fedezett fel egy adott nyelvi kontextusban, s amely sokakban rácsodálkozást is kiváltott hogy “Jé, ez nekem miért nem jutott eszembe?”. Igaz, hogy eddig nem igazán mutattam be itt a blogban az írásaimból, hiszen copyright van 🙂, de most kezdek csak rájönni, hogy lehet mégis ezt kellene tennem, mert lehet, hogy általa olyan dolgokat nyerhetnék, amelyek a való világban nem is biztos, hogy megvalósulnának: például egy új, ígéretes barátság, vagy akár az is, hogy valakinek kellemes perceket okozok az írásaimmal…Ennek tükrében vettem a fáradtságot tegnap és másoltam be az egyik erotikus versemet, s tervezem, hogy a jövőben is közzéteszek majd még egy-két írásomat.
Hmmm…meg kell, hogy valljam, úgy érzem, egy picit eltávolodtam a középpontomtól, nem találom annyira az egyensúlyomat, és mintha kezdene eltűnni belőlem a kreativitás, s az a régi hiperszenzitiv l
elkületű grafomán bölcsészlány, aki 2009-ben voltam…észrevettem, hogy ahogy egyre jobban nyitottam a világ felé, ahogy egyre jobban kiszélesítettem a szociális hálómat, ezzel fordított arányosságban csökkentek a bennem rejlő művészi lehetőségek.
Sok irodalmi, pszichológiai és filozófiai olvasmány és rengeteg elgondolkodtató dalszöveg vezetett ahhoz a felismerésemhez (s tapasztalat is), hogy az átlagnál zárkózottabb egyénekben sokkal több kreativitás és művészi tehetség rejlik. Talán mert van idejük magukkal foglalkozni, jobban érdekli őket az önmegismerés és egy fontos momentumot nem hagyhatok ki:”nem osztják szét önmagukat” – ahogy Ákos is megénekelte egyik dalában. Mostanában én is ezt érzem magamon.
Most pedig jöjjön a Költészet napja alkalmából egy aranyos kis vers József Attilától, amit az egyik blogban találtam és nagyon megsimogatta a szivemet. Bemásolom ide, hogy ezzel tisztelegjek az idei költészeti ünnepnep előtt és remélem sok más ember szívét is sikerül megsimogatnom ezzel a szép és különleges hangulatú költeménnyel….
Szerelem…Szerelem…Szerelem…MINEK? – AE Bizottság –
2011 április 10. | Szerző: lelektivornya
Nem bírtam ki, hogy ne írjak még egyvalamiről, ami foglalkoztat…a társkeresés…ma délután felhívott a tesóm, mert hoztam neki pár dolgot otthonról – vidékről, és beültünk a Mekibe. Sokmindenről beszélgettünk, és a párkapcsolat is szóba került. Ő azt mondta, már megszokta egyedül, és jól elvan. Pláne, hogyha a sok munkát vesszük, és a hétköznapi elfoglaltságokat, a hobbikat, pl. tanulás vagy sport, akkor teljesen megértem. Én is ezzel fogok szembesülni az elkövetkezendő hónapokban, hogy heti 3 délutánom/estém az angoltanulással fog eltelni – és a sport és a baráti találkozások pedig csak ezután jöhetnek. Manapság tényleg nagyon nehéz összehozni a magánéletet úgy, hogy közben az ember dolgozik, a kedvteléseinek él, illetve még a lelkével is foglalkozik – s ez is nagyon fontos dolog. Nehéz egyensúlyba hozni mindent.
Mégis annyira vágyom már egy igazi, mély és szenvedély
es szerelemre, finom becézgetésekre, és forró ölelésre. Valakire, akivel nemcsak testileg, de lelkileg is kiegészíthetjük egymást. Kamaszkorom óta ez az egyik legfontosabb nekem, de sajnos eddig nem értem célba életemnek ennek a területén…az elmúlt 2 évben voltak bimbózó kalandjaim és ígéretesnek tűnő románcaim, de sajnos 2 hónapnál tovább nem tartott egy sem. Vágyom már rá teljes szívemből. Bár tudom, az elkövetkezendő hónapokban nem lesz időm ismerkedni a terveim miatt, de utána, a nyáron már több időm lesz és bízom benne, hogy az utamba sodor valami szépet az élet…valami olyasmit, amit megérdemlek.
Most pedig olyan dolog következik, amire még eddig nem volt alkalom, amióta írom ezt a blogot: leírok egy erotikus verset, és mellékelek egy képet a szerzőről – vagyis rólam. 🙂
VÁGYEVEZÉS
Barlangos testű, eszményi vágytárgyad
kínálod fel aranyvölgy-kapumnak,
a nedvesen csillogó holdudvarnak,
hogy aztán királyi hatalommal birtokold.
Uralmad főpróbája kedvenc játékunk:
jön a vad tempójú vágyevezés,
a külső-belső bőrdögönyözés,
mellyel hűsítő örvényünkhöz jutunk.
Cseresznyevörös húsomban támad
a kába-méla lüktetés-impulzus,
a szálló szárnyú gyönyör-aktus
után minden porcikám zsibbad.
Ápoló kertészként elérted célodat,
s követted tested hű hivatását:
hisz rojtos rózsaszirmaim szomjúságát
életet adó öntözővizeddel csillapítottad.
Tavasz,megújulás
2011 április 10. | Szerző: lelektivornya
Régen írtam már. Mentségemre legyen mondva, az elmúlt hónapok elég mozgalmasan teltek. Volt egy 2 hónapig tartó románcom, ami amennyire hihetetlenül gyönyörűen kezdődött, annyira váratlanul véget is ért…de talán jobb is így, mert most legalább lesz időm teljesen az önmegvalósításon dolgozni.
Legutóbb, ahogy látom a szilveszteri és az újévi kalandomról írtam, ott már kirajzolódott az a tény, hogy az angollal mostmár komolyan szeretnék foglalkozni. Ez meg is történt, több, mint egy hónapja magántanárhoz járok, s a héten beiratkoztam egy gazdasági nyelvvizsga-előkészítőre is, amely 7 hétig fog tartani, heti 2X3 órában. Kemény lesz, de bírni fogom. Nagyon nagy a lelkesedésem, és nem veszem félvállról a dolgot: szorgalmasan foglalkozom mind a szóbelire, mind az írásbelire való készülésre.
Érzem és tudom, hogy sikerülni fog a nyelvvizsga és talán ez ad a legnagyobb erőt, ugyanis nehéz heteken vagyon keresztül. Nemcsak azért, mert szakításra került sor a barátommal, hanem mert elveszítettem valakit, aki nagyon közel állt hozzám, és gyermekkorom egyik meghatározó szereplője volt: a nagymamámat. A múlt héten volt a temetése és eléggé megviselt. Szinte 2 hete már az emlékek járnak a fejemben, és a önfeledt gyermekkor, amiben sok időt töltöttem vele, s tesómmal nagyon szerettünk ottaludni nála 7végenként. Furcsa, hogy nincs, hogy nem mehetek át hozzá meglátogatni. Egy űr maradt utána, amit senki nem tud betölteni, mert mindenki más szerepet tölt be az ember életében. Fájó látni, hogy minden elmúlik egyszer, s az ember nem tehet semmit ellene, mert ezt mindannyiunknak végig kell csinálnunk, erről szól az életünk. De az biztos, hogy 2 dolgot nem vehet el tőlünk senki: az emlékeket és a megszerzett tudást. S a szeretetem is mindig megmarad Iránta.
Ezért döntöttem úgy, hogy bevállalom a heti 3 angolt, mert legalább valami hosszabb távon is lefoglal és nem hagy folyton-folyvást gondolkodni. Úgyhogy az elkövetkezendő hónapok az önmegvalósításról fognak szólni, s önző módon csak a magam fejlesztésével fogok foglalkozni, mind testi, mind lelki szinten. Tervek, célkitűzések, pozitív gondolatok, tanulás, sok sport és kapcsolatteremtés. 
Ezeket terveztem most el, és remélem sikerül is betartani. Próbálok folyamatosan a jó dolgokra koncentrálni és arra, hogy ezekbe a célokba minden nap belefektessek egy kis energiát. Fontosnak tartom most azt is, hogy rengeteget lazítsak és pihenjek, és újra megtaláljam a középpontomat. Azt hiszem az autogén tréninget is újra előveszem, amit még pár éve tanultam egy szakembernél, ezzel nemcsak az angoltanuláshoz szükséges motivációt és lelkesedést tudom növelni, hanem a lelkemet is képes leszek megerősíteni vele.
Egyébként rátaláltam az nlcafe-n egy blogra, egy nagyon szimpatikus lelkivilágú lány írja. Nagyon tetszenek az írásai és úgy érzem az ő blogja is nagyon sok erőt ad nekem a megújulással és az önmegvalósítással kapcsolatban, úgyhogy biztos állandó olvasója leszek. 🙂
Kár lenne tagadni: izgalmas hetek, hónapok előtt állok. Mindenkinek, aki most tervez változtatásokat véghezvinni az életében, annak sok erőt és lelkesedét kívánok!
Kultúra-fal
2011 január 6. | Szerző: lelektivornya
Betűk, szavak, nyelvek. Kultúrák, értékrendek, érzelemvilágok. Változatos ez a világ, és ha ismersz egy viszonylag sokak által beszélt nyelvet, egy meglehetősen színes látóhorizont alakul ki előtted, melynek segítségével új és izgalmas momentumokat ismerhetsz meg a gyermek rácsodálkozó érdeklődésével.
Mostanában angolul olvasok egy tanulmányt arról, hogyan lehet hatékonyan tanulni egy nyelvet, hogy milyen ősszetevők szükségesek ahhoz, hogy nemcsak tanuld azt amit kell, hanem hogy fenntartható legyen az első és legfontosabb összetevő: a motiváció. Ilyen motiváció lehet például a fent említett dolog is: hogy egy idegen nyelvvel képes vagy meghódítani olyan berkeket, amelyekről eddig mégcsak álmodni sem mertél és olyan megismerésekhez juttat, amelyeket más úton nem tudnál elérni.
Jómagam sokáig ódzkodtam a külföldiekkel való kommunikációtól, de amint elterveztem pár héttel ezelőtt, hogy most már komolyan veszem az angolt, nagyon sok fejlődést fedeztem fel magamon. És aztán ez a változtatás egy másik eredményt is hozott: megismertem valakit, akivel nem egy nemzetiségűek vagyunk, így csak angolul tudunk kommunikálni, de ez a találkozás számomra nagyon különleges és tanulságos volt.
Mindig azt hittem, hogy 2 különböző nemzetiségű ember között mindig lesz egy láthatatlan kommunikációs akadály-fal, amit a múlt, a különbüző kultúrák, értékrendszerek és a beszélt nyelvekből adódó hibák építenek fel, de ez a feltételezésem váratlanul leomlott pár napja, ugyanis megtapasztaltam, hogy nemcsak a kimondott szavak jelentéstartalma válik örökérvényűvé, hanem az a kommunikáció is, amelyet a lélek folytat a lágy érintések és a szemek beszéde által…
1 év eltelt…
2010 december 30. | Szerző: lelektivornya
Hűha, nagyon régen írtam már, pedig dec 25-én volt 1 éve, hogy megnyitottam ezt a blogot, azzal a céllal, hogy gyakoroljam a művészi önkifejezést a jövőbeni céljaim kapcsán. Ezt a szerepét a blog be is töltötte, elismerem, hogy jó kis gyakorlási lehetőség volt, valamint fel is vettek a Pázmányra, de addigra annyi minden változott, nemcsak körülöttem, hanem bennem is: a gondolkodásomban, a lelkemben, az értékrendemben, hogy végül nem iratkoztam be, mert más kezdte el mozgatni a fantáziámat – de ez is a Pázmányhoz köthető…
Szóval volt mit átgondolnom az elmúlt hónapokban, mielőtt újra felfedem magam a virtuális valóságban. Többek között a jövő évet tervezgettem csöndben magamban, amelynek eredménye az lett, hogy fogadalmakat kezdtem megfogalmazni, de ezeket inkább ígéretként szeretném megvalósítani 2011-ben: magyarán szólva inkább megígérek magamnak dolgokat, és ezek megvalósításába fektetem az energiám, tehát nem megvonásokról szól majd a következő év, hanem egy másik lelki és gondolati síkról.
Egyébként mámorban úszik a kis lelkem már 2 hete, ugyanis megjelent a már nagyon várt, az 1982-es TRON – A számítógépek lázadása c. film folytatása: a TRON-Legacy amibe teljesen beleszerettem – ezt bizonyítja, hogy holnap nézem meg harmadszorra a moziban…. :)))
Az első résztől eltérően itt elég sok érzelmi momentum is feltűnik, és a Daft Punk által készített filmzene is mély benyomásokat tett rám. Nem kedvelem túlságosan a gépzenét, de ez mégis telitalálat lett, sőt nagyon sokszor szimfónikus dallamokkal is fűszerezték az elektronikus alaplüktetést, ami líraivá varázsolta az egyébként is megható történetet.
Sajnos csak a DIGITAL FRONTIER világát szánták az alkotók 3D-snek, így a film eleje és vége – mely ugye a való világban történik – nem rendelkezik speciális effektusokkal. Engem igazából a lightcycle új grafikája és működési mechanizmusa ejtett ámulatba, nagyon egyedire sikeredett. Sőt dícséretes, hogy az alkotók a korábbi szereplőket is beletették a folytatásba, még akkor is, ha majdnem 30 év eltelt…
Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy olyan film, emi méltó helyet foglal el itt a blogomban, mert megfelel az igazi, hosszantartó LÉLEKTIVORNYA követelményeinek…
Emotional moments
2010 augusztus 3. | Szerző: lelektivornya
Az érzelmekről sosem könnyű írni (bár képet keresni sem könnyű a témához, hiszen a keresőben főként a szerelemmel és a negatív érzésekkel kapcsolatos képek bukkannak fel, holott az érzelem sokkal nagyobb kategória). Nem egy könnyen bemutatható fogalomról van szó, melyet az is alátámaszt hogy nem csak egy, hanem számos tudományág foglalkozik a vizsgálatával. Szinte csak a gyerekkorban kutatható eredményesen, abban a korban, ahol az ösztönlény még csak szemléli az őt körülvevő környezetet. Ott még nincs megjátszás, csak a színtiszta igények kinyilatkoztatása. Aztán később, ahogy telik az idő, el kell kezdenünk szocializálódni, abból a célból, hogy a társadalom által jónak vélt viselkedésmintákat beépítsük a személyiségünkbe, csak azért, hogy méltó tagjai legyünk a közösségnek (de ezek mellett kell, hogy legyen merszünk arra is, hogy kialakítsuk és teljes mértékben felvállaljuk a saját egyéni stílusunkat, azt, ami megkülönböztet minket a többiektől – de ez már megint egy másik téma). És ezután jönnek a játszmák, az álarcok, amelyeket bárhol, bármilyen szituációban magunkra öltünk, titokba burkolva így valódi személyiségünket és a történésekre adott reakcióinkat – ekkor már nehezebb feladat lesz az érzelmek felismerése.
Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy nincs olyan lény a környezetünkben, akinek a lelkébe teljes mértékben beleláthatnánk – még akkor sem, ha az illető mindent megoszt velünk, és már ismerjük a rezdüléseit is, sosem tudhatjuk meg és sosem élhetjük át azt, amit ő: mert más körülmények között nőttünk fel, más a genetikánk, más emlékeket és sebeket hozunk a múltból, más az értékrendünk és így más-más szűrőn látjuk a világot, s az információhalmaz, amit kiadunk magunkból, nem fogadható be ugyanúgy a másik által, még akkor sem, ha töménytelen mennyiségű jelzővel és körülírásokkal gazdagítjuk a mondandónkat.
De mi van velünk, saját magunkkal? Önmagunkat teljesen jól ismerjük?
Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó móka lenne megszámolni az összes érzést, melyet átéltem, s tudván, hogy bonyolult lelkivilágú ember vagyok, ez nem merülne ki egy csekély 10-es számban, és fontos több emléket is felidézni a múltból, ahhoz, hogy ezeket összeszedje az ember. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne többet megtudni saját magáról!
Lélekrendező
2010 június 30. | Szerző: lelektivornya
A nagy környezetváltozás előtt tervbe vette, hogy még utoljára bejárja Zuglót és azokat a helyeket, ahol annyi időt töltött az elmúlt 2 évben. Mélyen be akarta szippantani az ottani levegőt, és vágyott rá, hogy a cseresznyevörös húsába vágjanak azok az ominózus illatok, amelyek megindítják szívében az ismerős és már átélt érzelemfolyamatokat.
A Városliget KERTEM nevezetű kocsmája pont ezt a funkciót töltötte be. Emlékezett, hogy mennyit járt oda, s tavaly, a nyári éjjeleken hány olyan alkalom volt, amikor andalogva ment haza onnan, lágyan lépkedve a lehullott akácsziromtengeren, amiről más hótakaróra, ő azonban pattogó rizsszemekre asszociált. Igen, ez már a múlt, ami nem jön vissza sosem, hiába vágyakozik még vissza szíve. De persze ebben a folyamatban nem a vágyódás volt a cél, sokkal inkább az, hogy amint beszippantja magába az illatokat, ezekkel együtt az emlékeket is magába gyűjti, abból a célból, hogy mélyre, nagyon mélyre raktározhassa el őket. A cél az volt, hogy ezek az emlékek az elkövetkezendő életét mostmár ne befolyásolják önkényesen; ne illat, hang, vagy egyéb történésmozaikok által törjenek elő, hanem kontrollálható helyen maradjanak.
Még egy utolsó pillantást vetett a Café Katicára, a Tücsök Sörözőre és a Dürer Kertre, aztán nagyokat szippantott a levegőbe, hogy ezeket a helyeket sohase felejtse el. S ha legközelebb, hónapok múltán újra visszatér ezekre a helyekre, már ne az emlékei szerint azonosítsa be őket, hanem csak semlegesen, a saját szépségében lássa a tizennegyedik kerületet…
Tér-idő kontinuum
2010 május 29. | Szerző: lelektivornya
Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Kézzel
meg nem fogható történések az élet könyvének kontextusában. Az ösztönök, az
automatizmusok háttérbe szorulnak, az ősbizalmat
jelentő gyökerek, materialista kapaszkodók a feledés homályába
merülnek. A mókuskerék megáll, a permanens monotonitás kiiktatásra kerül, s a
hétköznapi megszokásokra fakószürke fátylat borít az egyetlen örök tényező: a változás – melyet a tudat, konstans manifesztációja
miatt nem képes teljes mértékben felfogni. Félelem, szorongás, bizonytalanság,
aggodalom és kétségbeesés fészkelheti be magát az elmékbe a védelmet jelentő megszokások megszűnésének
kapcsán, hisz nincs meg a jól bevált kríziskezelő módszer a potenciális veszélyforrások kiaknázására.
Ugyanakkor, paradox módon, az új, az ismeretlen mégis adrenalin-fokozó hatást
válthat ki és az agy izgalomszintjét aktiválva egy változatosságkedvelő függőséget
is kialakíthat.
Annak kapcsán gondoltam, hogy erről a témáról írok, hogy a saját életemen is érzékelem, hogy
az elmúlt 10 hónapban sokkal több változás történt, mint az utóbbi 5 éves időintervallumban. Az első pillanatok persze mindenkinek kétségbeesést tartogatnak,
de aztán lassan, ha csitul a fájdalom, a konstruktív megoldásra kezdünk
összpontosítani. Az emlékek persze még képesek arra, hogy olykor-olykor előtörve visszaröpítsenek a múlt horizontjára, de
lassan-lassan megtanuljuk, hogy ezekre az emlékekre ne sajnálkozva, hanem
hálával megtelve gondoljunk vissza.
Nálam ezek a folyamatok az elmúlt
hónapokban kissé lelassultak, vagy talán úgy is fogalmazhatnék, hogy egy
tudatalatti szinten blokkolódtak. Vagyis a változás már a külvilágban
megtörtént, de legbelül a teljes elengedés még várat magára. Ez azért
történhetett, mert én nem akartam ezt a változást, teljes testemmel és
lelkemmel ellene voltam, s ez az ellenállás ahhoz vezetett, hogy az új dolgok
még csak egy üvegfallal körbekerített kirakatban láthatóak előttem, de nem érinthetem meg őket. Most viszont – talán az élet segít nekem ezzel -, egy
új reménysugár csillant fel az égen egy előrelátható
változás formájában, amely nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a múlthoz
tartozó egyik kötelékemet végre el tudjam vágni. Alapjáraton olyan ember
vagyok, aki inkább magát próbálja napról napra jobb emberré tenni, és nem a
külső körülményekben eszközöl változtatásokat, de most mégis
úgy tűnik, hogy muszáj a környezeti változás is, ami most végre
megvalósulhat.
Bevallom félek, nem szeretem a
változásokat, de mégis tudom, érzem, hogy ez lesz az egyik kapocs ahhoz, hogy
lezárjam a tavalyi év történéseit, és az ahhoz tartozó emlékeket egy lakattal
zárt kelepcébe száműzzem.
Piszok nehéz néha megélni egy
változást, és a vele együtt járó kellemetlenségeket, de a lényeg a türelem
önmagunkkal szemben, és annak belátása, hogy az ősbizalomra hagyatkozva semmi bajunk nem történhet, ha
hagyjuk magunkat sodorni az idő
végtelen kontinuitásában…
Normal
0
21
MicrosoftInternetExplorer4
UI:
a blogban szereplő kép Salvador Dali – Az elfolyó idő c. alkotása.
Csak pár gondolat…
2011 április 23. | Szerző: lelektivornya
Tyű , nem igazán van időm írni mostanában, az angoltanulás minden időmet és energiámat elveszi, de remek érzés este 8-ra hazaérni szinte minden nap egy csodálatos szellemi fáradtságérzéssel. Bele is fektettem egy csupán természetes alapanyagokat (pl. tengeri halolaj, szójalecitin) tartalmazó memóriaserkentő készítménybe, hogy jobban bírjam a tanulással kapcsolatos terhelést. Egyelőre eddig 2 alkalommal használtam, de nagyobb szellemi aktivitást eddig még nem igazán tapasztaltam. Az önmotivációmmal és lelkesedésemmel nincs baj, az ugyanúgy magas szinten rezonál, de a munka utáni tanuláshoz viszont már több energiára van szükségem. Kávéval, energiaitallal ugye nem élek, amióta volt egy kis szívritmusproblémám, helyette napi kétszer zöld teát fogyasztok, ennek érzem is a jótékony hatásait, ez is képes felpezsdíteni felkelés és ebéd után, de úgy érzem ez nem elég nekem, ennél több kell. Ha valakinek van valami jó memóriaserkentő tippje, ami persze egészségkímélő , kérem ossza meg velem, szükségem lesz rá az elkövetkezendő 1,5 hónapban. 🙂
Ma jutott csak eszembe, hogy elvileg április 20-án megjelent a TRON Legacy DVD-n. A jövő7en megveszem. 5ször néztem meg a moziban, mert annyira nagy hatással volt rám a film. Ma felmentem youtube-ra és megtaláltam azt a jelenetet, ami majdnem a film végén van, és amin az egyik alkalommal meg is könnyeztem, annyira megható volt. Még jó, hogy senki nem látta, hogy a 3D-s szemüveg alól csordogáltak ki a könnyeim. 🙂 Bemásolok ide 3 linket(később majd beágyazom normálisan, de most valamiért nem nagyon sikerül). Amikor először láttam decemberben a filmet az IMAX-ben, az intrótól teljesen libabőrös lettem. Sokkal nagyobb hatást tett rám, mint az első, 1982-es film.
Van benne egy érdekes rész, amikor a számítógépes világban létrejött iso-lány megkérdezi a bedigitalizált felhasználót, hogy milyen a Nap. A Felhasználó pedig rájön, hogy mennyire nehéz leírni egy olyan dolgot, amit a való életben sosem kellett elmagyaráznia. Nagyon megható és elgondolkodtató.
Igaz, a belinkelt videóknak angolul más a hatása, de engem így is megérintett – remélem kedvet adok másoknak is, hogy megnézzék ezt a csodálatos filmet.
http://youtu.be/V70QMpoRmhc
http://youtu.be/VO5qq1XN64M
http://youtu.be/zD8v-goYl0E?hd=1
Oldal ajánlása emailben
X