Helyzetjelentés
2011 október 1. | Szerző: lelektivornya
Meg kell mondjam, hogy a Soulbacchanal nagyon szép fejlődést mutat. Egyre gyorsabban és pontosabban sikerül megírnom egy-egy bejegyzést, persze tudom, rengeteg hiba van még a mondandómban, amit nem veszek észre, de próbálom nemcsak egyszerű igeidők használatát alkalmazni, hanem odafigyelek az idősíkokra is.
Tegnap este egyébként sikerült megbeszélnem magammal, hogy ez a másik osztályra való ideiglenes átkerülés a munkában nem is lesz olyan rossz. Ugyanis ott nem kell ügyfelekkel találkoznom, hanem szinte csak a gép előtt kell ülnöm, így kipattant egy jó ötlet a fejemből. Tegnap letöltöttem jó kis angol hanganyagokat a netről, közép-felsőfok szintűeket, és elterveztem, hogy holnap ráteszem őket a telefonomra, s az új munka közben fogom tudni őket hallgatni, ezzel is még hatékonyabbá teszem az angoltanulásomat. Na, úgyhogy minden rosszban van valami jó, csak meg kell azt keresni. Ennek nagyon örülök. A másik dolog, ami tegnap este boldoggá tett, hogy letöltöttem a Cambridge Advanced egyik próbafeladatsorát és meg kell mondjam, hogy szerintem elérhető cél lesz jövő tavaszig. A feladatok érthetőek, ugyan sok ismeretlen szó van benne, de pl. a listening-ek /azokat is meghallgattam a neten/ egyáltalán nem nehezek, érthetően beszélnek és ráadásul itt is 2szer lehet meghallgatni egy-egy hanganyagot. Úgyhogy azt hiszem, a legtöbb időt a szókincsre és a szóbeli kommunikációra kell fordítanom, mert meló közben ugye megy majd a listening, ott van a Soulbacchanal, ahol is az írást gyakorlom. Nagyon lelkes vagyok, és teszek róla, hogy ez így is maradjon. 🙂
És a változás nem áll meg…
2011 szeptember 30. | Szerző: lelektivornya
A mai nap elég jól indult, de a végén megint eltörött a mécses…mire szépen kirajzolódott és lefixálódott, hogy mégiscsak maradok a helyemen, ma kiderült, hogy nemsokára egy másik osztályon kell besegítenem a munkába. Hát kifakadtam rendesen és meg is kérdeztem az új főnököt, hogy ez az egész azért van /hogy már pár hete bábuként rángatnak/ mert szarul dolgozom, és nincsenek megelégedve velem, vagy miért? Ez a kérdés persze teljesen felesleges, hiszen mint tudjuk, a vezetők erre jó kis válaszokat tudnak adni, miszerint “azért gondoltam Rád, mert Te ehhez értesz”. Na bumm. Végülis milyen választ vártam?
Úgyhogy nincs is mit tennem, mint elfogadni ezt a helyzetet. Végülis, ha belegondolok, lehet, hogy jobban is fogok járni, mert legalább nem kell ügyfeleznem pár hónapig, ami egyébként is felborította a lelki egyensúlyomat.
Jövő7en kezdődött volna az angol tanfolyam /de már igy is tolódott 2 héttel/, erre most jött egy sms, hogy még 2 héttel tolódik a kezdés…Szeptember 19-én kellett volna elkezdődnie, erre itt tologatják folyamatosan, azt hiszem hétfőn felhívom őket és panaszt fogok tenni ennek kapcsán. Elképesztő, hogy most semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném, lehet, hogy ez is jelzésértékű. Mostmár kezdem azt érezni, hogy minden összeesküdött ellenem és csak egy helyben toporgok…
Újabb változás…
2011 szeptember 27. | Szerző: lelektivornya
Zsuzsi ma szólt, hogy úgy néz ki novemberben összeköltözik a pasijával. Magával viszi a fél konyhát meg a mosógépet. Eléggé mellbevágott ez a hír, mert ez azt jelenti, hogy vagy én is költözöm, vagy elköltök egy halom pénzt mosógépre, konyhai cuccokra, másodsorban új embert kell megszoknom magam mellett. Csodálatos. Erre aztán már végképp nem számítottam.
Azt mondja meg nekem valaki, hogy miért történik most ennyi változás velem? Gyakorlatilag teljesen felfordult az életem összes területe és nincs egyetlen biztos pont sem, amibe bele tudnék kapaszkodni. Miért éget fel mindent az ég most az életemben? Mi ezzel a célja?
Szeptember elején közölték velem a munkahelyemen, hogy áttesznek egy másik régióba, ahol adminisztrációs feladataim is lesznek, amit gyakorlatilag nagyon nehezen viseltem, mert eléggé visszalépés szagú a dolog. Ez már akkoris elég negatívan hatott rám, hozzáadódott persze még a sok stressz is amit nemcsak a főnököktől, hanem az ügyfelektől is bezsebeltem. Amikor pánikrohamot kaptam szeptember 8-án odabent, nem gondoltam, hogy ezt ilyen sokkok követik majd…szeptember 11-én, a szülinapomon a pasim szakított velem, akivel jövőre azt terveztük, hogy Londonban fogunk szerencsét próbálni…erre most Zsuzsi bejelentése…elképesztő, hogy minden egyszerre történik, és nehezen birkózom meg ezekkel a dolgokkal…úgy érzem magam, mintha légüres térben lebegnék és gyakorlatilag semmi állandó nincs az életemben…az elmúlt hetekben is baromi sokat gondolkodtam az életemen, azon, hogy mit fogok csinálni a jövőben, de azt hiszem, most újra el kell gondolkodnom azon, hogy hova, merre…de mivel gyakorlatilag semmit sem birtoklok, semmibe sem tudok kapaszkodni, így akár egy más városba is eltűnhetnék…
Végre egy jól sikerült nap
2011 szeptember 26. | Szerző: lelektivornya
Ma is láttam az új főnökömet, ahogy kiáll értem és nagyon jól esett. Sőt meg is kérdezte hogyan állok a munkámmal, amit szintén pozitívnak értékeltem. Igaz, hogy nyugtatót vettem be reggel, de az igazság az, hogy próbáltam a jó és szép dolgokra koncentrálni és elmondhatom, hogy ez egy jó nap volt. Semmilyen stressz nem áradt felém. Igy legalább holnap nyugodtabban fogok bemenni dolgozni.
Viszont a gyomrom miatt csináltam candida tesztet és úgy néz ki, pozitív. Úgyhogy valószínűleg októberben candida-diétázom. Fontos az egészségem és ennyi áldozatot meg kell hoznom érte. Tavaly is nagyon jót tett a 2 hónapos kúra, szépen kitisztította a szervezetemet és érezhetően sokkal több energiám lett, kevésbé voltam fáradékony.
Mellette ott lesz az angol tanfolyam heti 2 alkalommal, úgyhogy úgy gondolom, az október nem unatkozással és örlődéssel lesz tele, hanem igenis hasznos és értékes dolgokkal fogok foglalkozni, és már alig várom. Biztos, hogy kevesebbet jövök majd a blogra is, de egy heti 1 órás blogolásra pedig úgy gondolom lesz energiám. Pláne, hogy a candida diéta mellett nem kell annyira megfeszített testmozgást végeznem, ugyanis elég sokat fogytam tőle tavaly is, úgy hogy gyakorlatilag nem is nagyon mozogtam. Ez azért van, mert a diéta pont arról szól, hogy a gyomorban lévő gombákat kell kiölni, akik szénhidrátból és cukorból táplálkoznak, tehát egy elég szigorú diétáról beszélünk. De nagyon jó és tényleg tapasztalatból mondhatom, hogy hatásos. Pénteken el is kezdem a dolgot, mármint délután. Megveszek pár kaját, megfőzök és szombat-vasárnap már eszerint fogok étkezni, hogy könnyebben megszokja a gyomrom hétfőig a kevesebb energiabevitelt. Hajrá! 🙂
Végzet
2011 szeptember 25. | Szerző: lelektivornya
Történések
2011 szeptember 25. | Szerző: lelektivornya
Csütörtök: az első nap a stressz-barlangban. Reggel nyugtatóval kezdem a napot, nem kockáztatok, biztosra megyek. Amikor beérek, sok kolléga odajön hozzám és érzem, hogy örülnek nekem és kedvelnek, ez nagyon jól esik. Ugyanakkor már reggel 8-kor érezhető a káosz, a recepciós pont szabit vett ki erre a 2 napra. Kit akarnak kiküldeni? Hmmm, BINGO. Leendő főnököm megérkezik, s látom, a hír hallatán akkora a feje, hogy majd felrobban…mondja nekem, hogy ő mindenképpen elintézi, hogy ne nekem kelljen kimenni…egy kis idő elteltével visszajön hozzám s mondja, hogy sajnos nem tudta elintézni a dolgot, nekem kell kimenni 2 napig, de ha van valami, nyugodtan szóljak. A recepción jól elvagyok, de kapom az infókat, hogy odabent a régi főnök pont most ordított le valakit, aki munka kapcsán ment volna oda hozzá…hmm, ennek hallatán őszinte hálát adok az égnek, hogy mégis én lettem az a szerencsés, aki 2 napig kint lehet egyedül a recepción és kevésbé érzékeli a stresszbarlangot…délután az új főnök levelet ír, már benne vagyok a csoportcímlistájába, amit nagyon értékelek…meetinget szeretne 4-kor s kiemeli, hogy akkor már én is vissza tudok menni a tárgyalóba. Beülünk, az első dolog, hogy üdvözöl, hogy odakerültem hozzájuk. Hmm, ez kedves – gondoltam magamban, azt hiszem ez az egy nap is elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy egy korrektebb vezetőt fogtam ki, akivel talán nem lesz annyi probléma. (A régi főnökömmel nem is beszéltem egy szót sem, de nem is szeretnék nagyon. Sokáig haragot éreztem iránta, de rájöttem, a legjobb amit tehetek, az az, hogy ítélkezés nélkül elfordulok tőle és csak a jóra fogok koncentrálni).
Péntek: én nem tudom mi van, front vagy telihold, de elég sok pszichopata ügyfél fordul meg a recepción…az egyik faszi egy nővel jön, értelmesen nem tudják elmondani miért jöttek – azt pláne nem, hogy kihez -, én szépen felteszem nyomozó jellegű kérdéseimet, hogy még közelebb kerüljek a megoldáshoz, erre a pasi sóhajt, és beszól hangosan, hogy NEM! Magamra veszem a viselkedést, nem kérdezek többet…jön az ügyfél, akiről kiderül, hogy dolgozó, odaszólok neki, nevet kérek és további infókat…sejtésem beigazolódott s szép arrogánsan odabőgök a bunkó faszinak, hogy “Na látja, ezt kérdeztem.” Picit rágódom még az ügyön, amíg egy negyed óra múlva meg nem hallom, hogy a tárgyalóban már üvölt a nőci és a faszi, de keményen, a telefonon érdeklődő ügyfél hangját gyakorlatilag nem hallom tőlük. Kicsit megnyugszom, mert látom, hogy nem velem van a baj, hanem velük, egy csöpp szeretet sincs bennük…utána kijön egy kollégám hozzám beszélgetni, pont folytatódik az üvöltözés, majd kijönnek, köszönnek és elmennek…nem tudtak megegyezni…pár óra múlva jön egy ideges ügyfél, és már én is egyre feszültebb leszek és érzem, hogy lélekben már ötszázhatvanmilliószor felmondtam, pont az ilyenek miatt. Aztán bejön egy fiatal cuki pasi, és úgy csöng a telefonja, mint amit anyum szeretett volna magának, a TRON egyik zenéje…megdobban a szívem, s elhatározom, hogy mikor letelik a munkaidőm, nem Gyöngyösre, hanem az albiba szaladok, s felteszem végre a telcsimre ezt a zenét, hogy anyumnak végre odaadhassam átküldve, mert már olyan régóta szeretné, és tudom, hogy nagyon örülne neki…meg is teszem, aztán irány a Stadionok, fel a buszra…egy fiatal átlagos csajszika ül le mellém…előveszem az Erő c. könyvet s elkezdem olvasgatni. Néha látom, hogy oda-oda pillantgat, lehet beleolvas, de annyira nem zavar, megszoktam. Aztán elkezd telefonálni a drága, és mesélget az esküvőjéről, a nászútjáról, és ha ez még nem lenne elég egy végkimerülésből épp kilábaló szinglinek (akinek munkahelyi, egészségügyi problémái is vannak ráadásul), a telefonpartnerére tereli szót és elkezd hangosan örülni annak, hogy az illető terhes…gyakorlatilag alig tudom olvasni a könyvet, nem tudok odakoncentrálni se és legalább húszezerszer felteszem magamnak a kérdést, hogy mit szeretne ezzel az élet tőlem, miért hallom ezt – erről később kezdek el agyalni, másnap…
Röviden ennyi a története a visszatérésemnek. Csütörtök óta nem vettem be nyugtatót és azt mondhatom, jobban vagyok. A körülmények ugyan még nem változtak, de mint tudjuk, azok majd csak akkor változnak, ha én kezdek el változni, illetve a gondolkodásmódom. Most van pár órám arra, hogy pályázgassak arra a rengeteg állásajánlatra, amit a héten gyűjtögettem össze magamnak a netről. A péntek estét és a szombatot Gyöngyösön töltöttem a családdal és meséltem nekik, egyre többet. Anyukám szerint jobban meg kellene védenem magam a munkahelyi konfrontációkban, szerinte ha csúnyán szól be nekem a főnököm, akkor nekem igenis vissza kellene szólnom, nem pedig csöndben, lehajtott fejjel és borzalmas érzésekkel legbelül őrlődni azon, hogy vajon miért viselkedik így. Anyukámnak ecseteltem, hogy én úgy érzem, az elmúlt 4,5 év alatt szerintem nagyon sokat fejlődtem emberileg és nyelvtudásban is, ezért nem érzem jogosnak a cégben történt változásokat, amik ellenem irányultak. Apukám pedig javasolta, hogy nézzem meg annak a cégnek a honlapját, ahol ő dolgozik, ott mindig sok állásajánlat van. És megnéztem, találtam is egy számomra érdekeset, sőt lesz majd októberben nyílt nap, oda is regisztrálok, s önéletrajzzal, motivációs levéllel, magabiztossággal felvértezve indulok a csatába, ugyanis lehetőség lesz helyben interjúzni is, ami szerintem nagyon jó lehetőség. Úgyhogy angol interjúra is készülni fogok, össze fogok írni pár tipikus interjúkérdést és angolra fogom fordítani itthon, már ez is egy jó kis gyakorlás. Mellékesen jegyzem meg, hogy elég könnyen megy már az angol blog írása, elég gyorsan sikerül megfogalmazni a dolgokat, ezt sikernek könyvelem el.
Szombaton délután találkoztam egy ismerőssel, s beszélgettünk mindenféléről. Feljött a pénteki buszos eset, amikor a nászutas csajjal utaztam, s elkezdtem gondolkodni ezen, hogy talán tényleg van abban valami, hogy a környezetünket a belsőnkből teremtjük. Ugyanis a környezetemben millió szingli illetve csalódott és elégedetlen lélek van, de ugyanakkor látom a jó példát is, hiszen egy leült mellettem a buszon. És azon kezdtem el agyalni, hogy lehet az, hogy most egy ilyen sikeres ember ült le mellém, ha nem ezeket vonzom. Lehet, hogy van abban valami, amit az Erő ír, hogyha megpillantasz egy példát arra, amit szeretnél, akkor az élet felkínálja Neked ezt a lehetőséget, s ha Te pozitív érzéseket bocsátasz ki, akkor megkapod a dolgot. Hm, azt hiszem ezzel kapcsolatban is van min elgondolkodnom. Úgy látom, új embereket kell megismernem, mindenképpen új kapcsolatokat kellene kiépítenem, hogy több jó példát láthassak és végül egy új fejezetet nyitva megtapasztalhassam a saját bőrömön is…
Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben nehezen fog menni most az új kapcsolatok kiépítése, mert még rendbe kell tennem a lelkem és a gyomrom – aminek most ismét baja van, illetve le kell adnom azt az 5 kilót, amit felszedtem, mellette angoltanfolyam is lesz…pfff, már most látom, mennyire elfoglalt leszek, de talán még mindig jobb, mint unatkozni. Panaszkodni pedig nem szeretnék, mert az angolt például önként vállaltam, mert nagyon komolyan veszem és megvalósítom, amit elterveztem, ez most az egyik legfontosabb célom amellett, hogy megtaláljam a saját lelki békémet.
Ma van a szív világnapja, most hallottam a rádióban. Szilárdan eltervezem, hogy holnaptól nem gyújtok rá, megvédem a szívemet, a tüdőmet és nem utolsósorban a bőrömet is, ugyanis az arcomon kb. 1,5 hónapja megpattant egy ér, aminek nagyon nem örülök…
Tudatosság
2011 szeptember 17. | Szerző: lelektivornya
Elég nehéz idők járnak rám mostanában, de próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Igaz, hogy szedem a gyógyszert továbbra is, és érzem, hogy ez is nagy segítségemre van, de tudom, hogy egyszer majd enélkül is képesnek kell lennem a legjobbat kihoznom magamból.
A héten megvettem az Erő c. könyvet és tegnap az orvosi rendelőben – miután 2 órát kellett várakoznom – ki is olvastam. Amióta megvettem, és olvasom, kezdek érezni változásokat a jelenlegi helyzetemben. Feltűntek olyan dolgok, amelyek tényleg a vonzás törvényének voltak köszönhetőek, és csak ámultam s bámultam. Leírni nem fogom őket, a csütörtöki csoda például nem csak velem kapcsolatos, az illető néha olvassa a blogomat és nem akarom lelőni a poént számára. A megfelelő időben úgyis megtudja mi is volt az, és tudom, hogy nagyon nagy boldogság fogja eltölteni.
Próbálom kialakítani magamban a biztos belső bázist, ahova bármikor visszatérhetek, ha valami probléma van a külvilágban. S figyelek arra, hogy tudatában legyek az érzéseimnek, hogy átfordítsam őket pozitívba, ha éppen eluralkodik rajtam valami negatív attitűd. S működik a dolog, hisz kézzel fogható változások történtek már most, cirka 3 nap alatt, amióta olvasom a könyvet és próbálok minél több szeretetet és hálát érezni az életemben rendelkezésre álló dolgok iránt. És működik. Annyira magától értetődőek a dolgok, amelyeket ebben a könyvben olvastam, és mégsem vagyunk hajlandóak a kezünkbe venni a saját életünket és tudatosan alakítani. Én minden tőlem telhetőt megteszek ezek után. Nem hagyom, hogy újra bekrepáljon a szívem, vigyázni fogok az egészségemre és amennyire csak lehet, kiiktatom az eddigi stresszforrásokat.
Annyi dolog van az életünkben, amit elérhetnénk, ha bíznánk bennük, magunkban s időt, energiát ölnénk bele. De a hülye túldramatizálással mindent elrontunk és börtönbe zárjuk magunkat. Én nem szeretném ezt a jövőben. Minden lehetőségen kapni fogok és nem lököm el magamtól a fejlődést hozó élethelyzeteket, mert mindenből profitálhatunk.
S egy Depeche Mode dalszövegből szeretnék idézni így a bejegyzés végén, ami annyira ehhez a témához passzol:
“Step out of your cage and onto the stage. It’s time to start playing your part. Freedom awaits, open the gates. Open your mind, freedom’s a state.”
Drágakövek az életünkben
2011 szeptember 14. | Szerző: lelektivornya
Aki fél, abban nincs szeretet. A negatív rezgések teljesen elborítják az elmét, és közben a szeretetteljes gondolatok nem dominálnak ebben a lelki közegben. A szeretet biztonságot ad, olyan védőburkot, mely nem hagyja, hogy a félelem, a rossz érzések bekússzanak a lélek velejébe és kétségeket ébresszenek.
Tegnap kezdtem olvasni egy könyvet, és még csak az 50. oldalig jutottam, de már most sokmindenre rájöttem az életemmel kapcsolatban. Nagyon alacsony frekvencián rezegtem az elmúlt héten, teljesen ráparáztam a dolgokra s ez még több rosszat hozott magából a vonzás törvényének megfelelően. Nem volt bennem szeretet, csak harag és mérhetetlen düh és igazságtalanság, amely úgy tűnik, sikeresen ellenem fordult és a saját testem (szívem) betegítette meg.
Tegnap este a könyv olvasása közben ismét rosszul lettem picit, mert megint érdekesen vert a szívem. Még autogén tréninggel is próbálkoztam, de nem tudtam teljesen odakoncentrálni, ezért gyógyszert kellett bevennem. Aztán szépen elhatároztam – anyukám és a barátok javaslatára -, hogy minden nap menni fogok futni, hogy edzem kicsit a szívemet és rászoktassam, hogy csak kemény fizikai terhelés során menjen fel a pulzusom. Ma reggel el is mentem a Margitszigetre – persze gyógyszert vettem be előtte, nem mertem anélkül bevállalni most ezt a kemény mozgást. Gyönyörű idő volt , és alig voltak futók, aminek még jobban örültem. Igaz, hogy érződött, hogy most valami baj van, mert nem tudtam lefutni megállás nélkül a teljes kört, háromszor meg kellett állnom pihenni és mély levegőket venni és figyelni, hogy mennyi idő alatt megy lejjebb a pulzusom, de végigmentem az egy körön. Most elmondhatom, hogy jobban érzem magam, és elgondolkodtam, hogy valószínűleg a futást bele kell tenni a jövőbeni életembe reggelenként, ezzel is csökkentve a stresszt és a stresszre adott negativ testreakciót. Amikor végeztem, leültem egy kicsit a partra és nézelődtem. Sokszor futottam már korábban a Szigeten, de a nyújtás után mindig indultam haza és sosem vettem a fáradságot arra, hogy leüljek és kicsit megcsodáljam milyen csodálatos is az a hely. És rájöttem, hogy tényleg nem tudtam mostanában értékelni azt ami körülvesz, csak az elvárásoknak való megfelelés illetve a jövő miatti aggódás töltötte ki az agyamat . Ez az egyik legnagyobb hibám egyébként, hogy mindig a jövőn agyalok: hogy milyen következményei lesznek a jelenben véghezvitt tetteimnek, milyen megoldhatatlan dolgok lesznek holnap, hol fogok tartani 5 év múlva…ezen aztán tényleg túl tudja pörgetni magát az ember. Néztem a lassan elhaladó hajókat, a kajakosokat és elgondolkodtam azon, vajon milyen érzés lehetne most a helyükben lenni. És zsongtam belül. Mérhetetlenül kiváncsi voltam és elindult a fantáziám, életemben először. És felismertem, mekkora félelemben éltem eddig és az ilyen tevékenység hozadékát nem tudtam elképzelni a félelem adta leblokkolás miatt. Hogy mennyire hiányzott belőlem a szeretet, ami mindenen átsegít és mindent megold. Néztem a stéget, amit G. mutatott meg nekem és eszembejutott, hogy milyen szép időt töltöttünk ott el július 27-én. Belémhasított a felismerés, hogy változótársak vagyunk, és lehet, hogy ezért kellett találkoznunk, mert együtt méginkább erősíteni tudjuk a másikat abban, ahol annak problémái és kétségei vannak. Adni szeretnék neki, mert az elmúlt hétben úgy érzem rengeteg dolgot elvettem tőle : hangulatot, reményt és hitet. Szeretni szeretném, mert megérdemli és mert olyan, mint én: “egyszerű kincsekkel gazdag” és ez a kincs számomra felbecsülhetetlen…
Káosz
2011 szeptember 12. | Szerző: lelektivornya
Vajon egy hét pihenés elegendő ahhoz, hogy aktivizáljam saját öngyógyító képességemet és felépítsem magamban a megfelelő ellenállást a külvilág elvárásaival szemben illetve, hogy megtaláljam az utamat és a céjaimat s véglegesen elkötelezhessem magam mellettük félretéve minden félelmet és kétségbeesést?
Káosz van bennem, mérhetetlen káosz. De írni szeretnék róla. Az elmúlt hét történései elég mély nyomot hagytak bennem, először csak a lelkemen, de aztán nem sikerült ezt a lelki sebet meggyógyítani, így ez a lélekanarchia sajnos a múlt csütörtökön testi tünetben manifesztálódott. Már megint. Ismét a szívemre ment, mint tavaly. Az orvosom azt mondta, hiba volt, hogy nem tartok magamnál gyógyszert, hiszen akivel egyszer előfordult ez a pánik, máskor is előjöhet. Úgyhogy most kaptam gyógyszert és pihenek, egy ideig. Próbálok csak magammal foglalkozni, kényeztetni magam és csak pozitív és építő dolgokra fókuszálni. Vettem is ma egy könyvet, délután bevackolom magam az ágyba és nekiállok. Olvastam, hogy akinek a stressz a szívére megy, annak az elvárásoknak való megfeleléssel akad problémája. S rájöttem, hogy tényleg így van. Abba betegedtem bele, hogy millió részre kellene szakadnom ahhoz, hogy mindent sikerüljön megfelelően megoldanom az életemben, úgy, hogy egyes területeken csak a nyomás és a stressz áramlik felém és csak pusztítják a lelkem és semmi értéket vagy megerősítést nem kapok cserébe, ami érzékeltetné, hogy megéri harcolni. Nem, egyáltalán nem éri meg. Sokáig – s még most is – gondolkodtam azon, hogy vajon csak én reagálom-e túl ezt a dolgot, vagy azért van alapja is. Úgy gondolom mind a kettő benne van a dologban, de az biztos, hogy ez így nem mehet tovább a jövőben, egyes életterületeimen változtatnom kell, hogy ne kapjon el egyszercsak egy szívroham. Túlságosan túlpörgettem magam az elmúlt időszakban és próbáltam valami nagy dolgot elérni rögtön, s nem tudatosítottam, hogy mindenhez idő kell. Ráadásul ez a lelki válság szombaton a csúcspontjára hágott, amikoris elveszítettem azt az embert – pont a saját születésnapomon -, aki a legközelebb állt hozzám. Egyelőre még nem fogtam fel a dolgot, de elég nehéz már most is. Bár érzem egyébként, hogy hatásos a gyógyszer amit kaptam, mert nem hagyja, hogy túlpörgessem az agyamat mindenféle dolgon, amelynek nincs értelme, vagy nem éri meg foglalkozni vele vagy éppen nem tudok rajta változtatni. És tudom, hogy Ő is egy elég nehéz időszakban van és meg kell értenem, hogy neki is át kell gondolnia mihez kezd most az életében. De azért remélem, napok elteltével egy-két pillanatban eszébe jutok, hiányzom majd neki, s rájön, hogy az együtt töltött időszakban a leggyönyörűbb ajándékok voltunk egymás számára, olyanok, amelyekről azelőtt csak álmodoztunk, s ez az egész ismeretség építő jellegű mindkettőnk számára, s a fejlődés folytatható együtt, mert ha igazán szeretjük egymást, az átsegít minket minden bajon, s bármit elérhetünk, amit szeretnénk.
“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”
“Ideiglenesen új helyen fogok tartózkodni…”
2011 október 6. | Szerző: lelektivornya
Jelentem, változások történnek a lelki életem kinyilvánításának folyamatában, ugyanis ideiglenesen új helyen fogok tartózkodni – blogolás szempontjából -, akit ez érint, azzal tudatom az új elérhetőségemet . 🙂
Oldal ajánlása emailben
X