Tudatosság
2011 szeptember 17. | Szerző: lelektivornya |
Elég nehéz idők járnak rám mostanában, de próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Igaz, hogy szedem a gyógyszert továbbra is, és érzem, hogy ez is nagy segítségemre van, de tudom, hogy egyszer majd enélkül is képesnek kell lennem a legjobbat kihoznom magamból.
A héten megvettem az Erő c. könyvet és tegnap az orvosi rendelőben – miután 2 órát kellett várakoznom – ki is olvastam. Amióta megvettem, és olvasom, kezdek érezni változásokat a jelenlegi helyzetemben. Feltűntek olyan dolgok, amelyek tényleg a vonzás törvényének voltak köszönhetőek, és csak ámultam s bámultam. Leírni nem fogom őket, a csütörtöki csoda például nem csak velem kapcsolatos, az illető néha olvassa a blogomat és nem akarom lelőni a poént számára. A megfelelő időben úgyis megtudja mi is volt az, és tudom, hogy nagyon nagy boldogság fogja eltölteni.
Próbálom kialakítani magamban a biztos belső bázist, ahova bármikor visszatérhetek, ha valami probléma van a külvilágban. S figyelek arra, hogy tudatában legyek az érzéseimnek, hogy átfordítsam őket pozitívba, ha éppen eluralkodik rajtam valami negatív attitűd. S működik a dolog, hisz kézzel fogható változások történtek már most, cirka 3 nap alatt, amióta olvasom a könyvet és próbálok minél több szeretetet és hálát érezni az életemben rendelkezésre álló dolgok iránt. És működik. Annyira magától értetődőek a dolgok, amelyeket ebben a könyvben olvastam, és mégsem vagyunk hajlandóak a kezünkbe venni a saját életünket és tudatosan alakítani. Én minden tőlem telhetőt megteszek ezek után. Nem hagyom, hogy újra bekrepáljon a szívem, vigyázni fogok az egészségemre és amennyire csak lehet, kiiktatom az eddigi stresszforrásokat.
Annyi dolog van az életünkben, amit elérhetnénk, ha bíznánk bennük, magunkban s időt, energiát ölnénk bele. De a hülye túldramatizálással mindent elrontunk és börtönbe zárjuk magunkat. Én nem szeretném ezt a jövőben. Minden lehetőségen kapni fogok és nem lököm el magamtól a fejlődést hozó élethelyzeteket, mert mindenből profitálhatunk.
S egy Depeche Mode dalszövegből szeretnék idézni így a bejegyzés végén, ami annyira ehhez a témához passzol:
“Step out of your cage and onto the stage. It’s time to start playing your part. Freedom awaits, open the gates. Open your mind, freedom’s a state.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Lélektivornya! Ismerősek ezek a dolgok. Nálam is voltak hullámvölgyek-hullámhegyek, de valahol mindig kitalálok a gödörből. Tudom, hogy neked is sikerülni fogsz. Örülök, hogy már látod a fényt.
Nekem nem könyv, hanem az édesanyám segít, mert ugyan ezt a lelki tortúrát ő is végigjárta. De most kicsattanó egészségnek örvend, életvidám és boldog. A dolgai pedig nagyon szépen alakulnak… Látom, hogy hová vezet mindez a “szenvedés”. Kitartást nekünk 😉
Szia Lélektivornya! 🙂
Örülök, hogy sokkal jobban vagy! Én még csak a Titok című könyvet olvastam, de az is nagyon sokat segített. Mostanában inkább édesanyámmal beszélgetek. Ő a lelki támaszom, hiszen ugyan azon ment keresztül, mint te, vagy én. Még ugyan ő is tanul, fejlődik 8az ember élete végéig!), de mára már kiegyensúlyozott, életvidám, és a jó csak úgy árad hozzá (mind lelki, mind szellemi, mint érzelmi, mind anyagi téren.) Így már könnyebben fogadom el a dolgokat, mert látom hová vezet.
Vettem egy mandalákkal és idézetekkel teli öröknaptárt a boltba. A mai idézetet neked is őszinte szívvel ajánlom, miszerint: Istennek és nekem van célunk egymással. Ha engedek az Ő akaratának, azzal az életcélomat találom meg.
Van benne valami 😉
Szia Joyo!
Köszi, hogy gondoltál rám, örülök neki nagyon. 🙂
Hát a gödörből való kimászás még folyamatban van, folyamatosan teszek azért, hogy minden egyre jobb legyen és próbálok nem fókuszálni a dolgokra, amik történnek, próbálom elérni, hogy ne a körülmények határozzák meg a kedvemet, dehát tudod, hogy ez mennyire egy nehéz dolog…de nem adom fel, mert tudom, hogy egy gödör után úgyis egy magasabb frekvencia fog kialakulni, csak tennem kell érte.
Remélem már Te is alakulsz, írj majd, ha van kedved! A blogodat minden nap nézem egyébként. 🙂
Puszi