Közeledő számadás…

2011 május 15. | Szerző: lelektivornya |

Normal
0
21

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;}

Pénteken derült ki,
hogy a szóbeli vizsgám az írásbelit követő napon lesz…hát nem örültem neki
túlságosan, mert szerettem volna, ha legalább pár nap eltelik a 3 vizsga
között, hogy mindegyikre tudjak még külön-külön is készülni, de sajnos az élet
keresztülhúzta a számításaimat. De próbálok pozitív maradni és bízni magamban
és az elmúlt hónapok hatékony tanulási módszerében is. Ugyanakkor azt hiszem,
már csak az írásbeli és a szóbeli után fogok tudni blogolni, mert az
elkövetkezendő hetem s főként a 7vége csak az angolról fog szólni…

Egyébként találtam
ismét érdekes tanulmányokat a neten a nyelvtanulás és az önbizalom
kapcsolatáról – természetesen angolul. Még nem volt időm nekiülni, de ahogy
felületesen beleolvastam, láttam, hogy nagyon jó kis olvasmánynak fog
ígérkezni.

Tegnap pedig voltam az Alexandrában, mert
szerettem volna beruházni egy angol regénybe, hogy a szórakoztató olvasással is
fejlesszem az angoltudásomat, ne csak a száraz vizsgafeladatokkal. Pont ezért
szerettem volna olyan irodalmi művet vásárolni, amit magyarul már ismerek és
amely hosszútávon is fenntartja az érdeklődésemet, nem csak egy végigolvasás
erejéig. Ilyen körülmények között találtam rá Coelho Eleven minutes 
(Tizenegy Perc) könyvére, melyet az Alexandra netes oldalán nem találtam, de
szerencsémre a könyvesbolt polcain ott kínálták magukat Coelho angol nyelven
megjelent bestsellerjei. A Veronika meg akar halni c. könyvét nem találtam meg
angolul, de ha meglátom, biztos megveszem, mert az az egyik kedvencem tőle – a
cím ellenére egy nagyon ígéretes történetről van szó, erről már írtam egy
korábbi bejegyzésemben.

De mégis úgy érzem, most valóban a Tizenegy
Perc-re van szükségem, úgyis ki vagyok már éhezve a testi és a lelki extázisra,
ez a regény meg ugye pont ezt helyezi előtérbe, ráadásul varázslatos
előadásmódban: valósággal letaglóz a felismerés, hogy a szerelemről való finom,
lágy elmélkedéseket ebben a könyvben nem egy nőtől, hanem egy férfitől
olvashatjuk. Ha egy szóval szeretném összefoglalni a könyvet, akkor csak ennyit
tudnék mondani: alapmű.

Hmm… A könyv megtalálása kapcsán az jutott
eszembe, hogy milyen érdekes is ez: az élet mindig azt sodorja az utunkba,
amire éppen akkor szükségünk van, és nem azt amit akarunk – ahogy a Rolling
Stones is megénekelte egy dalában:

“You
can’t always get what you want

But if you try sometimes you might find

You get what you need.”

Egyébként elterveztem, hogy a jővöben elkezdek
egy másik blogot is, de azt angolul…abban is mindenféle dologról írnék,
arról, ami éppen foglalkoztat, de az angol gyakorlása miatt mégiscsak
kifizetődőbb lesz ez a változtatás. Ez még csak egy képlékeny dolog, ami az
elmúlt fél órában fogalmazódott meg bennem, de már vannak konkrét öteleteim:
például vennék ebből a blogból is nyersanyagot és angolra fordítva, s pár egyéb
gondolatfűszerezéssel gazdagítva jeleníteném meg őket az új blogban. Angol
címötletem még nincs, de lehet maradok a már jól bevált, eminens
lélekfolyamatokat bemutató “márkámnál”, mely angolul a Soulbacchanal
nevet viseli…

Normal
0
21

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;}